Son Dambi – The Second Mini Album

Nyelv: Koreai
Műfaj: Pop / Dance / Ballada
Megjelenés: 2008. szeptember 18.

01 . 미쳤어 (Crazy/Gone crazy) (feat. Eric)
02 . 투명인간 (Invisible Man)
03 . No sympathy
04 . PLAY
05 . 미쳤어(Instrumental)
Letötlés

Son Dambi nevével komolyabban 2007-ben ismerkedhettünk meg, amikor nagy felhajtás közepette debütált a “Cry Eye” című dalával. Ám amilyen nagyon rákészültek, hogy na majd most befut és ő lesz a sokak által emlegetett Rain női változata, annyira nem jött össze ez a dolog. Nagy bukásnak nem nevezném, de mégsem érte el azt a nagy sikert, amivel a listák elején trónolhatott volna, pedig az előzményeket és a menedzsmentet tekintve ez nem is lett volna annyira elérhetetlen.
Még énekesnői karrierje előtt reklámokban és különböző klipekbe is szerepet vállalt. Ilyen volt például a Paran vagy MayBee egy-egy klipje. Nem sokkal ezt követően döntötte el, hogy az énekesi pályával is megpróbálkozik. Ha számít ez valamit is, akkor őt inkább táncos-énekesként tüntetik fel sok helyen. Egy interjúban egyébként mesélt arról, hogy a korai időszakában mennyire nem ment neki a tánc, és hogy azt javasolták neki, hagyjon fel vele hamar. Aztán végül is profi amerikai tánctanár foglalkozott vele, és megszületett a “Cry Eye”, amiben már csillogtathatta is a tudását. Az a szám különben, attól függetlenül, hogy azt írtam, nem volt annyira sikeres, egyáltalán nem lett rossz. Nem mondom, hogy átlagos, de annyira nem is kiemelkedő, amiből sláger születhetne.
A “Cry Eye” után kiutazott Amerikába, hogy ott szakemberek és profi táncosok segítségével készüljön a következő lemez kiadására, ami később a “Bad Boy” címet kapta. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni, hogy a lemez elkészülte teljes egészében a Brave Brothers nevéhez köthető, akik most először dolgoztak egy nem YG-s előadóval. Nem is csoda, hogy a hangzásvilága teljesen megegyező volt a legutóbbi Big Bang-es lemezekével. Azonban ez mégkevesebb figyelmet kapott, mint a korábbi “Cry Eye”, amin én – miután meghallgattam az albumot – cseppet sem csodálkoztam.

És akkor újabb, ezúttal már jóval rövidebb szünet után kiadta a “Michyeosseo”-t (mennyire jó kimondani ezt a szót 🙂 ) avagy a “Crazy”-t, ami az előzőektől egy teljesen más koncepcióval készült el. A kisebb váltás (zeneileg annyira nem tér el az eredeti szálaktól) nagyon jót tett neki, mind hangulatra és mind kinézetre is. Egy olyan szám ez, aminek a jó refrén mellett fülbemászó dallama van, és ezáltal a szövege is pillanatok alatt megragad az emberben. A végén Eric (Shinhwa) rap-része meg egy nagyszerű ötlet volt, a szövegét leszámítva, ami már inkább érdekes, mint nagyszerű. 🙂
A lemez további része, ha nem is elhanyagolható, de kevésbé megnyerő, habár másokkal ellenétben nekem tetszett az “Invisible Man”, amit még augusztusban hallhattunk először. Aki akkor olyasmit gondolt, hogy most majd rátér erre a balladaira vonalra, annak valószínűleg hamar eloszlottak a kételyei. Vagy nem terveztek azzal hosszú távra, vagy csak a visszajelzések voltak kevésbé pozitívak. A “Play”-ről meg folyton a nagysikerű Barbie Girl szám ugrik be, abból is a “Come On Barbie let’s go party” rész. (Ezt most felkellett keresnem, mert szerintem tényleg nagyon hasonlóak. 😀 )

Helyezésekről eddig nem nagyon olvastam, és egyelőre ő sem szerepelt túl sokat a tv-ben, de hiába olyan ez a szám, amiből akár sláger is születhetne, az időzítés nem épp a legmegfelelőbb. (Természetesen ennek ellenére nem kizárható. ) Talán egy hónap múlva célszerűbb lett volna megjelenni, nem most, amikor majdnem biztosra elkönyvelhető a BB, WG és DBSK hármas uralom.

미쳤어 MV

(“HQ” verzió)